vészjeleket küldözget a feleségem. korábban leveleket írt,
ma már egyszerűen az arcomba vágja, ha rohadtul mélyre kerültünk.
az évtizedesen hosszú kapcsolatokban végletesen tűnnek át
az eróziós folyamatok. megkerülhetetlen eloldódás. anyagveszteségekről,
minőségi romlásról szólhatnak csak a kötődések.
nem becsülöm alá és nem értékelem túl a legmélyebb kiborulásait.
utazom átmosott krízisünkben. figyelem a sodrás természetét, bajunk hőfokát.
magamat, csak annyira vonom ki belőle, amennyire a lélegzetvételhez
feltétlen kötelező, amennyire mentenem muszáj őt és menteni
ígéretünk rosszbani vállalásait.
még nem árulom el neki, hogy magamért már nagyon régen nem,
hogy magamat hagynám gesztus nélkül véglegesen elmerülni.
becsülöm az élethez, boldogsághoz való elemi ragaszkodását.
ha kiderülne, hogy a nemlétben is létezik valami működés,
talán új lehetőségként értelmezné, új aspektusban a halált.
ennek felfedezését, ameddig lehet, megvonom, rejtegetem előle.
hevesen hullámzó depressziómat, mint sziklás part a tengert, tördelem.
amiért élni érdemes, újabban csak arról nyilatkozom.
hivatkozok a tárgyiasult életünkre, felmutatok néhány emléket, eredményt.
ígérem, hogy nyaralni csakis óceánhoz viszem, eladjuk az elutált házunkat,
egy otthonabb otthont keresünk. újabb ígéretekkel, naposabb szobákkal,
udvarral, lehetőségekkel. halogatom a feltétlen sivatagosodást.
próbálom tartani, megtartani magam mellett, ameddig engedi, ameddig
van bennünk még bármi reménykedés, kötőanyag. de már hiába a régi
nagy szerelem emléke, volt vágyaimra többé nem hivatkozhatok.
nem vagyok azonos a régvolt emócióimmal, sem a gyakorlati,
józanabbik eszemmel. öngyilkos hajlamaim, problémamegoldó
szándékaim nincsenek, ellenben elveszítettem pár személyes
érdeket, realitásnak maradt személytelennek ható működésem.
„újra kell szerveznünk az életünket”- mondja.
én úgy tudnám ezt értelmezni: kezdjünk egy másik játékba.
együtt. úgy tudnám most elképzelni, hogy lesöpörjük a sakktáblát.
kártyázni kezdünk: fürkésző szemekkel egymást, pókerarccal
pedig mások rémületét lessük.
mondd csak, nem kezdhetnénk mindent a leges-legvégéről?