kimentem az udvarra. bámultam a farakást.
nyakamba szitált a köd. a hasábok szálai,
görcsei, gyűrűi fénylettek: győzelmei a vannak.
maradéka a halálnak. jó, hogy itthon lehetsz.
süt a konyhaablak, bele a barna szemembe.
serceg a tujasor fekete árnyéka. ha benyitnék
hozzád, nem lennék felesleges. téli gyerek,
téli sors, téli farakás pattog, reccsen,
motoszkál néhány viszonyom, szerepem,
amit ideje lenne végérvényesen megtanulni.
éppen a te félelmeidbe kellett beköltöznöm.
a fájdalomcsillapítók gyomorvérzést okoznak.
a szűk udvarok szégyenérzetet. akik elmúltak előlem,
csak azokra gondolok vissza. két pocsolya van
a kertben, az egyik még táplálkozik belőlem,
a másiknak meg, holdtükör a neve.