dühös ember a kiegyensúlyozottságtól fél, hogy belsőleg elvész
a remélt erő, külsőleg pedig a látszat. hogy kiderül, a világ
nem épp annyi, aminek önmagáért elgondolta, hogy oda
a dominancia, a győzelmi mámor. meghitt élet helyén,
marad a kontroll: a sírás, az áldozati szerep. aztán döntsd el,
hogy nőd, kölyköd vagy beteged, akin át a haragot
közönségességnek érzékeled. ő pedig fél, mert eljön a vége,
elfogytak az ötletek, mikor ott van a hely, a szív, a testmeleged.
rettegésből gyűjti ellened a tényeket, és hiába alázat,
harmóniához minta, olyanná válsz szép lassan te magad is
mint a gerillaharcos. mielőtt bántani kellene,
mielőtt vér folyna, vagy magadat halálba vinni, mondd neki: béke!
és ha menekül, rájössz, mindent megért ez a rövid mondat.
a hadvezér pedig, mint nagymama a pulcsit, szentnek hitt
háborúkban, más lelkeket újra és újra visszabonthat.