az unokák nem jöttek el végül.
vagyis az a kettő nem, akiknek
harmincévesen rákban halt meg
az anyjuk. hogy emiatt minden szülőre,
haragszanak-e, azt nem tudni.
szégyenkeztem magamban miattuk,
a halotti toron helyettük is ettem.
mi munkálhat
bennük, miféle vendég ül a szívükön?
pedig az a töltött káposzta…, pedig itt
töltöttük náluk a gyerekkort nyaranta.
miféle varangy amit összefogtunk
a kertben?

málékony homok. rögönként ömlik
vissza az emlék bennem:
hogy felugrott az ágyra nagyanyánk attól
a puffadt varangytól, hogy kiabált!
ki gondolta, hogy ti majd soha nem
engeditek szabadon, pedig mama
mondta, pedig az egy szülői parancs volt.