ez az világ, nem az én szabályom,
mégsem kérem rajtatok ma számon.
a szabadság véreskezű hóhér,
nem ülök babéron, hasznon, lóvén.
az, hogy tenyeremből gazok esznek,
csontos kezem jó lesz fegyelemnek.
nincs többé már haza, remény, jóság,
mindent felzabált a vak valóság.
utcazenészt nincs, ki befogadna,
combom közt, ezt kongja üres kanna.
szánd meg e szép koldust szerelemmel,
hitet bízni rám, isten már nem mer.
pánik, ha új rohamokban támad,
boldog lesz az, akit sose várnak.