már csak a szerelmeimre emlékszem.
akik azon kívül esnek, végleg kiestek.
ha eszembe juttatod, még fel tudom
idézni az ösztönös és igazán jó szeretőket.

de az illatukból már biztosan semmi nem
maradt meg bennem. mégis szólongatnak,
például azzal hogy: „veled álmodtam megint”.
remegni tudnék még értük, velük együtt, ha kell.

akiknek a szívütemét is rég elfelejtettem,
azokat mind csak jobbá akartam tenni,
jobb életre, jobb szeretetre simítani őket.

az ajándékokat meg, ugye.
az ajándékot nem számításból adja
az ember. azt bátran szabad. szabad elfelejteni.