az igazán szép nők láthatatlanok.
ülök a kávézó sarkában. áttetszik.
száll felém a teám teste, gőze.
mentaillatát inhalálom, átírja
arcvonalaimat. újrafogalmaz. elereszt.
kutatom. cserbe fulladnak illat-
emlékeim. most kellene pontosabban gondolni rá.
erősebben idézni vissza. tartani meg, ültetni
egy kicsit az arcgödreimen, járomdombom
tetején. beszéltetni szeszélyekről, otthonosabb
tájakról. bevallani, amit még tőlem se merne
végiggondolni. kínálgatni édes süteménnyel.
maradjon, ha kérem, szájam szélén egy kicsit.
legyen engedékeny. látható és hétköznapi.
legyen félelmetesen bizalmas, csendesen vágyakozó.
láthassák velem suttogni pincérek,
vendégek. gőzspirálok, őszi ködök ereszkednek,
vegyülnek, foszlanak vissza tárgyakká, kellékekké,
délutánokká. látványt szül, felold az illat.
a huzat emlékeket veszít. ragaszkodom még
a csukott ablakokhoz. nem jár kávézókba.
nem látogat-- rendszertelenül sem.
nem szürcsöl, ha meleg a kávé, süteményt kóstol
szegycsontomról a hiánya. teagőz örvénylik.
hosszan várom. beleszédülök.