a columbiai őserdő fölött
lezuhant cessna típusú
repülőgép felnőtt utasai
meghaltak, de négy kicsi

gyerek túlélte a repülőgép
szerencsétlenséget.
a legnagyobb, tizenegy
éves kislány az anyjától

tanulta a vadon szabályait,
innen tudta, hogyan kell
menedéket építeni a dzsungel
jaguárjai, kígyói elől,

és hová bújjanak a nagy
őserdei esők idején. milyen
gyümölcsöket ehetnek,
melyek a mérgező növények.

anyjuk a zuhanást követően
még négy napig életben
volt, tanácsokkal látta el
a gyerekeket. a legidősebb

már tudta, hogyan kell
gondozni a kicsit, mert
korábban is ő vigyázott
a három testvérére.

azt viszont nem tudhatták,
hogy a katonaság, vagy
a törzsből mikor találnak
rájuk az önkéntesek.

a gyerekek azt az utasítást
kapták az anyjuktól, ha
meghal, induljanak útra,
mert a halottak szagára

rövidesen megérkeznek
a finnyás ragadozók és
dögevők. a tizenegy, kilenc,
négyéves, a tizenegy hónapos

karon ülővel nekivágtak
az őserdőnek. egyébként
huitoto bennszülött gyerekek
hajgumik segítségével

készítettek maguknak
menedéket hatalmas
ágakból, levelekből. még
az otthon játszott „túlélő-

játékkal” alapozták meg
ezt a dzsungelkalandot.
de anyjuk nem mondta,
s a játék szabályaiban

sem volt olyan tétel, hogy
negyven napon át hogyan
kell életben maradni négy
kicsi, elárvult gyereknek.

most pedig ágynyugalom,
nagyszülők gondos keze,
meleg kakaó, dédelgetés.
csak az a cessna,

a bacsapódás örök robaja,
anya nélküli dzsungel élet.
hogy kell majd ezt a vesze-
delmet nélküle végig csinálni?