rettegések éjszakája, nyitva az ablak,
levél se rezdül, de mégis mozdul
a földnek hája, zsíros izzadványa,
hernyóként matató fájdalom.
nyári szívbe esett féreg rág, cseresznyét
két pofára. szorongsz a néma csendben,
és nem érted az egészet, édes kerti pompa
megrészegült júliusi kárhozatban. vége lesz
ennek a fülledt éjnek, hiába álmodnál
okosabban öröklétet, most csak a műanyag
tál van. leszakítva várod, bármire is gondolsz,
hallgat az éjjel, s a megvilágított fellegek közt,
átrágjon húsodon a hold teli csendje,
vöröslő véreddel itatva magát. cseresznye-
húsod apránként roskad, ahogy kúszik
beléd a sötét. majd tálból a magokat
szétköpködi a féreg a még hátramaradt
útra mind eléd.