zsúfolt a tér, s a tegnap esti járdán
nagy tócsákban remeg a volt vihar.
kerülgetve bosszankodsz, bármi hajt,
átsasszézol a szombat déli lármán.

nem bódít csók, ital már hetek óta,
nincs buli, szédítő fellángolás.
de hajtod, ahogy mézre jön darázs,
emléked mind cukros, kiömlött kóla.

a világot megváltó sörözések,
barátaidnak fontos dolga van…
bár szólhatnál, de nincs hozzá szavad,

hol kellenél, onnan meg folyton késel.
siránkozol, mert senki sem szeret,
ki fogja fel, viselje józan ésszel?