A Holstein-fríz világmárka, akár a Mercedes-Benz, vagy a mátészalkai Nobilis. Csakhogy a Holstein-fríz csúcsra járatott tejelőmarha, a maga nemében világhatalom. Genetikai mix a holland és német szarvasmarhapiacon, amiről annyit lehet tudni, hogy nem húsra, hanem tőgyre domborít, azaz tejre specializált, tejtermelésben ő a spicc.
Az amerikai piac azonnal felszívta ezt a fajtát, és tenyésztette tovább. Pontosabban, mikor Észak-Amerikát az európai telepesek szállták meg, a hosszú hajóúton alapvető élelmiszergazdálkodás céljából ezekkel az utaztatott tehenekkel látták el vitamin— és fehérjeszükségleteiket.
A Holstein-fríz úgy néz ki, mintha éheztetnék, mintha nem füves legelőkre, csendes vizekre terelgetnék őket nap nap után. A Holstein-fríznek be van esve a hasfala, kint vannak a csontjai. Nem hordoz, tart fent nagy izomtömegeket a testén, rendkívül intenzív az anyagcseréje, de olyan szívós, akár az agárkutya. Ízületek, inak és alig látható izmok… ellenben akkora tőgyet képesek növeszteni és tartani, hogy az egész tehén elhintázhatna rajta, mint valami gimnasztikai labdán. Napi száz litertől is több a fajta egyes egyedeinek tejtermelése. Ezt a valódi tejüzemet, tejtartó apparátust kétszáz éves nemesítéssel érték el, és nem engedi el útközben a drága életadó energiát, nem csorgatja végig az aszfaltot, mint mifelénk nyaranta, ahogy a falvak főutjain, mezőről hazaúton a közönséges szarvasmarháink vonulásánál látni.
Nem állíthatjuk, hogy minden a hagyományos értelemben vett örökléstanon múlik, ugyanis a modern genetikai kutatások szerint a szülők környezeti hatása befolyással lehet az utódok génkifejeződésére. Mielőtt megszületünk, az anyánk már előzetesen eldönti, hogy milyen gondossággal, milyen programot bíz az életünk beteljesítésére vagy a puszta életben maradásunkra. Számol a környezeti körülményekkel, átadja a személyre szabott változókat, nem észmunka ez, és míg látszólag a kromoszómák önkényeskednek: a környezet érvénytelenít: kikapcsol vagy bekapcsol programokat. Az anya gondossága mélyebbről származik, mint bármilyen tervezhető értelem, hányaveti előrelátás. Ha zsíros legelők etetik, nem programoz az anyád túlélésre, túlteljesítésre, tudja, hogy elegendő az alapinformáció szerinti működést továbbítani. Az ősök megélt tapasztalata úgyis ott van a sejtekben, a tudás minden jövevény kezében, lábában, idegeiben és hajtóerejében. Hogy mit kapcsol be nálad az anyád, azt az ő személyes válságtapasztalata határozza meg. Ha nincs neki személyes válságtapasztalata, de nálad majd mégis beüt a krach, kizárólag a sejtmemóriádra hagyatkozhatsz… Állhatsz szügyig a szarban, ha senkit sem rázott meg az élet, úgy Istenigazából dédöreganyádig visszavezetve, gyámoltalan vagy, mint szükségét végző vadállat. Ilyenkor a válságprogramot egyedül kell bekapcsolnod kromoszóma szinten, magadat kell ébresztened a túlélésre, és a kompenzatív túlteljesítményekre. Ahogyan a Holstein-fríz az átlag ötven liter helyett, egyszer csak képes lesz száz litert leadni, per nap. A gének kifejeződéséért, a DNS- szekvenciák változásaiért nem a modern kor divatos epigenetikája a láthatatlan felelős, hanem az anyád, meg a felmenőid, a maguk valamikori személyes környezeti tapasztalatával.
Köszönd meg, ha megalszik még a tej a szádban, köszönd azt is, ha kiver a hideg a teljes idegenségtől, mikor kiszakadsz erre a kibaszott világra. Ilyenkor néhány órád marad még—, mint bármelyik Istenverte kutyaszorítóban— az első tej az anyádtól, amit szakzsargon szerint, föcstejnek neveznek, hogy immunizálódj a szaros kis elprivatizált, földgolyónyi TSZ-telepen. Ez a föcstej az, ami elárasztja az egész tested, alig néhány óra, mikor még képes felszívódni a bélfalról, aztán végérvényesen bezárul ez a papillárisnak nevezett védelmi kapu. És itt maradsz idepottyantva a többi kétségbeesett között.
Minél kíméletlenebb a szelekció, annál professzionálisabbak, képességesebbek az utódok. Ha irigykedni lehet rád valamiért, egészen biztos lehetsz benne, hogy a környezeti változók, a sejtmemória és az utolsó mentőmellényként érkező föcstej, ami úgy hajt, mint botjával a gulyás, ha lucernásba tévedsz, míg ő fossa rád szitkait, perzselő nyarad árnyéktalan délutánján.