január harmadika, még jó, hogy nem dobtad ki
a félviseltes, tartalék téligumiszetted.
mankókerékkel gurulsz a szerelőhöz,
az év első hétfőjén, abban reménykedsz,
hogy a felnid nem ment tönkre
százharmincnál a sztrádán, ahogy utolért
a sorsszerű dúrdefekted. csak ha már baj van,
akkor veszed észre, hogy szakad, fáj, darál.
az előjelek neked soha, semmit nem jelentettek,
nem érdekelt semmilyen szabály.
most meg te szeded ki a csomagtartóból
az abroncsot. hálás vagy, ha pénzért is,
de van, aki kiment a bajból. új év gyötör,
régi kínok, névtelen fogadalmak,
téli abroncsok, kikezelhetetlen lelkiszakadás.