belváros

főtérre néz a terasz, ahol írok,
egy cigány hegedűvel nyekereg.
nagy leanderek körül sárga gyíkok,
a szél szerte fújja a szemetet,

amit a közmunkások sepernének,
bosszankodva, hogy hol van még a dél…
persze, hogy tűzőnapon sem henyélnek,
de lejár a meló, és szűk a bér.

lovasszobor árnyékában egy asszony,
gyermekeire ráripakodik.
hol van a hős, ki szívet neki adjon,
mára csak cseléd, s jön a harmadik…

nagy hadvezérek árnyékában mégis,
átlengi pécset is a győzelem.
fütyöl a szél, a bronzcsődör megérni
hogy a cigányban mennyi a vehem.