parkoló autó kerekei alól, gumi- és aszfaltszagú
hűvösben halált várva, apró kis egérdögöket,
öklendező szülők gondosságát. mégis a változás
szorongat, csontok, göbök a bőr alatti örökös változás
rettenete. porcos fájdalom szálldos, mint nyárfák pihéi,
de hol van már a fészek meleg, tojástörésnek vak biztonsága?
és hol a szárnyaikkal verdeső többiek, a zuhanás
könnyű suhogása, gallyak, szárnyak reccsenése?

csak tűrni, ahogy idegenek ölbe hazacipelnek, etetnek,
simogatnak, megmentenek magadtól, kocsikerekek, kóbor
kutyák, rühes macskáktól. anyádtól, és akik még szerettek,
de kifészkeltek maguk közül. gyerekzsivaj, csirkenyesedék,
ölbebagoly, ölbevacsora. kalitkaéjjelek pihék röpülése,
biztos váltótollazat. elmaradó bagolyköpetek, elmaradó
pocok és egércsontok, szőrcsomók, öklendezés. de lesz
még vacsora, menekülő pocok, egér. mert szabadulni
is ugyanazok az enzimek segítenek, ne emészd magad hiába.