Menetrend

Ha életet adó erőnek nevezed az életerőt, még a villamoson is pofán röhögnek, de ha összekevered a friss buszbérletedet a múlt havival, abból bírság és legalább akkora nagy égés lesz– mondja a buszmegállóban egy szabadnapos sofőr. Napok óta forgatod fejedben ennek a mondatnak az értelmét, mint valami hatalmas kormánykereket, de csak tegnap estére sejtettél meg belőle valamit, ahogy a magánrendelésen, az urológia folyosóján vártál sorodra. Időpontra érkeztél ugyan, de már egy órája nézted a beteg és szégyenkező arcokat, az eddig számodra ismeretlen, de menetrend szerintinek mutatkozó parkoló pályán. Mintha előtted kellene szégyelljék, mert pontosan tudhatnád, hogy kinek melyik bűnéből fakadóan gyulladt be petefészke, aranyere, kapott húgyúti fertőzést, vagy szenved inkontinenciától.
Kiérdemelt büntetéssel folyosóznak itt a rettegő halandók. A poklot, ha valóban a keresztényegyház találta ki, vagy még korábban valamelyik rendfenntartó hatóság, hát nagy leleménnyel foganatosította. Mert ugyan a lélekismeretnek külön immunrendszere van, amiért nagyon meg kell tornáztatni a legfinomabb szövetű matériát is. De a lelkiismeretnek nevezett, második természetednek, ha furdal és felkészületlenül ellenállsz, zsigereket roncsoló bűntudat-lavinákat indít el benned, védtelenné tesz, mint facsemetét a téli, havas hegyoldal.
Isten nem alpinista, túravezető, terheidet cipelő serpa, szabad akaratodból veszíthetsz, sodorhat el lavina vagy fagyhatsz halálra a legkisebb dombtetőn is. Esztelenül növeszt az ember saját testébe Himalája méretű daganatokat, gejzír forró gyulladásokat, ízületek degenerálódását. Elég egy meggondolatlan, viszonzatlan szerelmes üzenet, vagy egy kiművelt, gyűlöletes gesztus.
Négykeresztes a vizeleted, tőled hithűbb keresztény kevés ülhet itt a váróban. Mégis émelyegsz, akár egy távolsági buszon, napok óta öklendezel, hánynod kellene, hogy nincs menekvés a testi kényszerek és fájdalmaid alól. Az életerőd keringő vörös folyama pang a végtagokban, biztosnak hitt életed pedig kigördül a lábad alól. Felfelé fordul a föld, és belátható időn belül lefordul csontról a hús, hanyatt vágódsz, és a világ igazolja önmagát rajtad keresztül, foszlat és oszlat, ha végállomásba érsz.
Az életet adó erő hordozója más, mint az életerő hardverje. Sárgásfehér a taposócsempe, piros a faliszőnyeg. Behív a főorvos és azt mondja, száz az egyhez, hogy daganat, de amiatt az egy miatt a százból, megcsináljuk most a teljes rákszűrést! Ez volt a megnyugtatásra szóló sztenderd orvosi tapintat, a jófejség, emberségesség és hálás lehetsz érte. Sztk alapon mondhatott volna három, tizenkét százalékot is, vagy elmarad a humán jelenlét, és vazelin nélkül tapintja ki a prosztatádat. Hogy mennyire szoktál lenni az egy az általánosban, azaz egy százalék, a javíthatatlan külön esete ennek az elátkozott társadalomnak?- erre gondolsz, mikor már a gyulladt heréidet tapogatja.
A prosztata nagyhatalom, eddig mintha nem is létezett volna, csak éltél bele a világba, nevettél, sírtál, mikor mit csiklandozott ki belőled az élet. Ahogy vér vegyül a spermádba, vágyaidtól, hangulataidtól is elrettent az életerő, és nincs az a szenvedély, önmagába feledkezett életöröm, ami átszínezhetné, vissza az életet adó erődet ondófehér múlhatatlanságba. Most a prosztata diktál, mennyit aludj, pihenj naponta. Hány hónapon át ne szeretkezz, ne végezz fizikai munkát, mit egyél, hogyan búcsúzz el végleg és naponta szeretteidtől. Hogyan szakítsd ki magadból szerelmeid szívét, hogyan a sajátodat a legszentebb mellkasokból is, de ne osztozkodj senkivel fájdalmakon. A férfibetegség: katonadolog. Mert kikezelnek és megy tovább az élet, csak a szégyen marad, a bebiflázott, álmodból felkeltve is jól megtanult lecke. Befordulsz, mint buszöbölbe a latyakos sárga helyi járat, marad a megelégedésre váró napi munka, kis pénz, vigasztalására pedig a fix menetrenddel garantálható, jegykezelt, bérletbiztos, kisbetűs élet.