fakír

hetente egyszer mutatja be tudományát
a szálloda vendégeinek. először a mellkasán
görgeti végig az égő fáklyákat,
majd lenyeli a lángot. aki egész közelről
nézi is tudja, hogy ez valódi láng, valódi
szőr- és hússzag. aztán összetöri a csereszabatos
vodkásüvegeket és szétteríti a színpadon.
aki dzsinnt ivott, legalább annyira van
lenyűgözve mint, aki vodkától részeg.
mezítláb végiggyalogol a szilánkokon,
majd lesöpri a talpáról a törmeléket.
sehol egy vércsepp, sehol egy hiba.

másnap meghőkölsz, hogy ő takarítja
a szálloda medencéjét, tologatja
a hatalmas, szennyessel teli gurulós-
kosarat, délután a sövényt nyírja.
tegnap még a fennvalóval szövetkezett,
mielőtt szöges deszkára feküdt
és mellkasára állítatott két ötvenkilós
bombacsajt, most pedig pofán röhögik
a kissrácok, akiknek görögül hosszan
magyarázza, hogy tilos a medencébe ugrálni.