(Kántor Péternek)

ne haragudj, hogy annyit hallgattam,
jött ez az álom, mint valami karma,
amiből itt találtam magam bokáig kitakarva.
hajnal van, persze, ott már megbeszéltünk
mindent, hogy a hosszú hétvégén befejeztem
a könyved, valahol itt van az ágy alatt a földön,
belefirkáltam, írtam bele pár verset,
tudom, hogy nem haragszol, hagytál
benne pár üres oldalt erre. szótlan voltam,
igen, nagy volt itt a baj, és nagyobb a rémület:
az öcsém, akivel végül is nem találkoztál,
harmincöt éves, két kicsi gyerek,
szóval szép családi sztori. tipikus nyárelő,
zöldülő fákkal, menetrend szerinti fiatal férfi,
menetrend szerint diagnosztizált hererákkal.

klassz, hogy itt voltál, ne haragudj nagyon,
se mail, se sms. ebben az álomban elpanaszoltam
néhány bajom. most meg kakukk szól, az eresz alatti
gerlepár is ébren, eddig meg napokig csak a halálos csend.
fene se tudja, hogy ez a sok történés így együtt mit jelent,
de száz szónak is egy a vége, tegnap kikerült a fiúnak
a bal heréje. fél lett az egész lent, egyik napról a másikra
elpusztult a macskánk vagy csak világgá sántikált,
ki tud kiigazodni ezen az egészen? már csak
a terápiákat kell átvészelni valahogy, tudod,
„a gond csak az, hogy ahány orvosság, annyi
méreg.” persze nem sírunk, pedig tényleg,
„csalni is volnának érvek” de ilyenekről inkább hallgatunk.
szóval vannak ezek a rémisztő szavak, de nem a túl kemény,
nem a bal here, inkább a rák, a daganat. jó-jó a képekkel
vigyázok, csak jókat őrizgetek rólad, s a családról, ahol mesét
olvasol fel nekik az ebédlőasztalnál, abból a könyvből, amit az úton
ide, debrecenben vettél. ahol esküvőre készültek az állatok,
de nem vigyáztak páran és oda lett a szabadság, oda a nyári
program.” tudnak valamit ezek a lappok” – tudnak.
Befizettünk egy hetes szabadságra, most meg oda a nyári program.
jöhet a kemoterápia, meg a nap- helyett a célzott gammasugár.

de a macskánk még holnap megkerülhet, az indulat jóindulattá
nemesülhet, a családok egészben, boldogan heverésznek
tengerparton holnap. beszéljünk másról inkább,
remélem megkóstoltad azt a szatmári szilvát, amit adtam
és jó lenne összefutni, utazom fel talán már májusban.
különben jól vagyunk, minden rendben, nő a vetett fű,
legel a nyúl, én meg szédelgek itt egy felnőtt, érett
férfi szerepben.