megszöktettem azt a lányt otthonról, ugyan csak néhány órára,
de minden szombat éjjel kilógott értem. olyankor törvényen kívül
léteztünk, abban a néhány lopott órában. tinik voltunk, ő reményteli
karrier, fényes élet, én óriási bukások előtt álltam, félelmetes jóslatok
jeges tengerében. számomra erre a néhány órára összpontosult, szűkült
melegedett, tiszta partokká, soha nem tapasztalt esszenciák otthonává
a világ. itt, az élet legelején dől el, mibe halsz majd bele.
hogy a bukás melyik sikere emel a legmagasabb győzelmek
fájdalmas eszméletébe.
az ő reményteli élete legelején, melyről csak megszégyenülten,
lemaradni lett volna jogom, már nem oldódhattam tovább
súlytalan érzéketlenségekben.
halkan nyitottam ki a pillangóablakot, de eltökélt mozdulattal.

szülei szigorúan fogták, nagy célokkal, komoly életre nevelték
a lányt, így persze tőlem is próbálták eltéríteni hol finoman,
hol erőszakosan, de belátó, jogos aggodalmakkal.

az ablakon adta ki cipőjét, kabátját az a lány. átkozott helyek
a földszinti panellakások. álmatlan szomszédok kereszttüzében,
nyugtalan szülők villanyoltogatásai, szerelmes apák szorongásai
között szöktünk új világok felé. nem féltem lopni őt, feloldozni
nyelvvizsgák, kitüntetések vasfegyelméből és ő sem rettegett
gyorsuló pusztulásomból kicsábítani engem.

lila, hosszú árnyékú telek borzongattak. az apja megölt volna
mindkettőnket, ha kiderül, elárulta őt. mégis méricskélnem kellett
magamhoz dühét, belátható gyilkos indulatait. ha megüti szerelmesemet,
életünkre tör, lesz-e elég erőm, csak annyit ütni vissza, amennyitől
nem vérzik át, szivárogó szerelemünk. tudok-e nem halálos sebet mérni,
ha világunkra támad. ott van az a mozdulat,
a megmásíthatatlan felelősségé, hogy bárki megtörténhet,
hogy visszapofozhatatlanul bármi elpusztulhat.

úgy vettem le az ablakpárkányról szerelmemet,
mint egy fészekből kiesett kismadarat.
tudtam, hogy innen már nincs visszaút. nem lehet senki másé,
én döntök életről- halálról, úgy tehetem tönkre, ahogyan szülei
a legmerészebb álmaikban sem dédelgethettek volna belőle jobb minisztert,
igazgatót, tekintélyes, boldog családanyát.