versenyről szó nem lehetett közöttünk,
de az öcskösök, ha épp nem ámulnak
bátyjaik bátorsága láttán, esti kimaradásuk,
szülőkkel való szembefordulásuk miatt,
akkor már legyőzni erősödnek a nagy-
testvérüket. „kétszer kettő az négy”,
akkoriban mi még csak hárman voltunk.
sokat mondogatta anyánk, hogy „szeressétek
egymást erőn fölül is”, de azt nem, melyikünk
erején fölül szeressük. például az ötéves,
legkisebbik öcsém erején fölül, még lehettünk
volna vadidegenek is egymásnak. apánk ritkán
pofozott fel bennünket, de visszaemlékezve
megrészegült indulataira, csakis az ő
hatalmas erejére gondolhatott anyánk.
hetekig jártam suliba úgy, akár egy
jó tanuló: beavatottan, tudós józansággal,
de véraláfutásos ujjnyomaival az arcomon,
minden verés után. erőn fölül ütött meg
az én apám, egyszerű példázattal, értetve
a legújabb leckét is: így kell szeretnünk
egymást, apám belátásán fölül.