tapintat

„Amikor a feleség/ Bevallja a daganatát vagy a szeretőjét”
Térey János

amikor mégiscsak a szeretőjét vallja be az asszony,
mert a rákon, még úgy hisszük, végleg túl vagyunk.
de nincs szerető, mit le ne cicázna egy újabb,
a daganatokról meg végképp hallgatunk.
léteznek még szavak, nevek, hogyha mégis,
elszólásból ugyan, de föl- fölemleget:
jóska, pista, marcsi… nyelvébe úgy harap,
óvatos lesz eztán, hogy én nyugodt legyek.

megint kölcsön pénzen ülök kávézóba,
bár nincsen tétje közöttünk: adós- társ viszony.
tartozom, nem tartok, viszonzok, úgy kérek.
kár, hogy semmi sincs úgy, ahogy én hagyom.
„egy hónapja még csak...”
és
„egyszer- kétszer, tényleg…”
esküdözik, én meg meredten hallgatom.
szike- éles ésszel, kutatom, hogy ezzel
a vallomással melyikünk szörnyeteg.