megváltás előtt

isten nevét megint, nem fogta rád senki,
fúj a szél a hideg földalattiban.
„hé, te ott, figyelj csak! adj már egy kis tüzet!”
ha kínálnak is sörrel, már csak hab, mi van.
nem hitetlenkedsz, de ismered a dörgést,
nődtől úgy köszönsz el: „ szádra ma se végy”.
ajándék talizmánt, híved, hogyha adna,
úgysem fogadnád, mert rettegsz, hogy lelép.
inkább sétálj vele, őszi duna parton,
lelkendezhessen, hogy színed, színarany.
mert hisznek benned szépek, rútak is még
régről, s kulcsolná derekad, ki még boldogtalan.
de azt a nevet egyszer, csak mondaná rád bárki,
„saját tanúm lennék, esküszöm neked”.
míg a gyors szerelvény, deákig nem ér el,
jegyet válthatnál, mert lejárt a végzeted.