sugdolózom fűnek, fának,
vissza nem szól senki.
túl némák, szürkék a szájak,
élőt kell szeretni.

élőt kell, szóval, tartani,
ölben, hitben, vágyban.
csended, ha van, csak alkati,
oldódj bennem lágyan.

elevenedik a szájad,
néhány évem ráment,
forró öled, nyitott kályha,
sóhajts újabb áment.

érzékenyedik az este,
barna hajad érzem.
hálóingedet keresve,
állok, nézz rám! készen.

ne kapkodj most göncök után,
maradt még pár óra.
nem a vér, a szív kalapál
bennünket valóra.