(Kemény Istvánnak)

közben úgy van, mert volt hozzá kurázsi,
és cigánynak lenni éppen annyit ad,
mint füstszagún bűzleni tisztaszobában,
s nem tudni az ország miből... mibe van?

nem kontrázni rá, hogy válság van épp
itthon. kitagad a hazád, alukannád: tenyér.
megalszik a reggel, de ő a szádra csap, mert
megint vagány voltál, lejárni minket. ezért!

szégyent hozhatsz, testvér, görgesd
titkainkat, megváltást, azt hidd el, máma
nem lehet. kiröhög a falu, maradj magyar

magyar. ne feleselj, aludj! szégyenkezz
semmiért! de végül… pofázd csak ki bátran:
nyugtalankodjon, ki élni itt remél.