iduskám, a cukrod magas,
ne édesgess gyógyteával!
a szíved meg, ide hallom,
szereteted megint rám vall.

szívtapaszod: szépségkereszt.
ugye lepihensz délután?
ami elmúlt, úgy jön vissza,
mint inzulin, olyan bután.

iduskám, maradj még velem,
remélem, hogy elmeséled:
hogy is volt papával akkor,
mikor apám lett a véred?

akkor is dagadt a lábad?
elmúlt- e már a szerelem?
nyolcvanhat év mire való,
ha most vagy viselős velem?

mondd csak, nagyi: büszke vagy rám?
tudnál még odáig élni,
hogy a tapaszt úgy vegyem át,
nekem se kelljen már félni.