apám, mint bármelyik cinevégi fiúcska,
mezítlábas herceg, iskola csibésze, úgy rohant
át uborkaföldeken, szomszédok gyümölcsösén,
hátsó udvarán, mint ahogy beszakadt szereléke
után gázol hínárba az elbóbiskolt, fölriadt horgász.
damilt szakított az apám megvadult papírsárkánya.
hatalmas, sárga, kifeszített újságszörny. a félel-
metes fenevad vészjóslóan körözött a szomszéd
kertek fölött. egy főpincér fia mindig többet tud
bátorságról, önfeledt szabadságról, hősiességről,
mint a szomszéd tanár málé kölykei. de a magán-
terület, az − nincs mese− magánterület, a lebontott
és nyitva maradt budikotorékával együtt. a pokol,
kénköves, bűzlő veszedelmével, pláne, amikor így
van: csurig. apám, a nyolcéves, szőke herceg, egyetlen
fiúgyermek, a felhők, papírsárkányok ismerője,
győzedelmes trónörököse, az eget zabolázza, szelet
a sárkányba, sárkányt a damilra, fogná be, vissza,
rendet, nyugalmat hozva a félelemtől megalázottakra,
erre az egész mélybecsúszott, mégis fölényesen bűzlő,
igaztalan világba. így szaladt, ezzel a reménnyel,
át a szomszédék kertjén, gyanútlanul a gyilkosan tátongó
pöcegödörbe.

úszott apám, a tanár, felesége, meg három savanyúképű
fiuk sűrű szartengerében a nagy loccsanás után. két méter
mély szargödör aljáról visszajönni több, mint halott
királylányokat csókolgatni, sárkányt lefejezni. másfél óra
fuldoklás, szartaposás, nemcsak az orrba, fülbe, szembe,
szájba kent világot idéz, de végleg beavat egy szakrális
létezésbe. a kémiatanár és fiainak szarából tanulható
csak igazán az élet, összes szívás és fújás, segítségért
kiáltás lélegzet üteme, a túlélés technikája. ezt máig
tudják ők is, a tanárék, nemcsak viselik, sopánkodnak
tanárian, de suttogva hencegnek, szűk társaságban:
„ a kovácsék kölyke a mi szarunkban tanulta ki az élet csínjait!”
hiába a hangos köszönések, focizás közben a legjobb
cselek, gólok, súrolókefe, elevenre dörzsölt bőr, a strand
hetekig áztató vize. lemoshatatlan a szégyen. napi százszor
átsuvickolt test, haj szappanozása −semmi nem segíthet.
amikor édesapámat, ritka ünnepeken magamhoz ölelem,
még ma is érzem rajta a királyfi próbatételének meghatódottságát.