úgy feküdtem a gödörbe, nagykabátban,
felhajtott gallérral. a földet, mint kutyadögre,
lapátolták a megkönnyebbülést. ősz volt
és nagyobb felhajtás, mint amit átlélegezhetnék.

recseg a homok a gondolataim között. nehézkedj,
még elbír a mellem, ezt szuszogom tovább.
nyálammal keverem össze a közönyödet.
sárjelen, sárnyugalom, langyos leves. eltart

eszemtől a hideg, fátyolos egekre érzek. a szív
lelassul, megállnak a léptek, topogásodat halogatom.
majd valaki, egyszer csak, visszahozza a gumicsontot.